- De Anya, kérlek, a pónit muszáj hazavinnünk!
Egy pillanatra megálltam. Akkor mi most haza megyünk? Hiszen éppen itthon vagyunk. Hogy is van ez?
(forrás: Pinterest)
Hugh Fearnley-Whittingstall a Scandimania-ban egy Svédországban élő iráni származású lánnyal beszélgetett, aki elmondta, hogy ő a svédeknél egy iráni, Iránban pedig egy svéd. Nehéz lehet ezzel az érzéssel élni.
Mondhatnám, hogy én sem vagyok sehol otthon, de inkább pozitívan állok a dologhoz - nekem már két otthonom van.
Magyarországon minden jól ismert, megszokott. Sötétben is tudom hol vannak a villanykapcsolók, nem gondolkodom, hogy hol a tányér a konyhában, ismerős a mosógép zörgése, a kutyák ugatása. Értem, ha kérdeznek, értik, ha válaszolok. Ismerős a szomszéd, a postás, az eladó a pékségben - mind látták felnőni a lányomat. A kertben érik a ribizli, az eper, a málna. Anyukám ültette. Itthon vagyok.
Próbálom kikerülni a politikát, de nem megy, folyton betolakszik a privát szférámba. Megölte, megverte, kirabolta, felgyújtotta, önbíráskodás, sajtószabadság, központosítás, lenyúlás, buzizás, rasszizmus... Látom, érzem, hogy nem jó irányba haladnak a dolgok, én nem így képzelem az életem, talán a Marsról jöttem, de nekem ezt nem veszi be a gyomrom. Egyedül alszom. Nem akarok itthon lenni.
(forrás: Pinterest)
Angliában minden új. Nem tudom mi van a mellettünk lévő utcában, miért kattog a kazán, ki rohangál a lépcsőházban. Kérdeznek, nem értem. Visszakérdezek, nem értik. Nem ismerem a szomszédot. Sosem láttam a postást. Néha úgy érzem, mintha amnéziás lennék, még a legalapvetőbb dolgok működését is újra kell tanulnom. Idegen vagyok.
Nagy türkiz színű bögréből iszom a reggeli kávét a fotelba kucorodva. Elmegyünk a játszótérre, Toncsi kedvence a csúszda. Az emberek kedvesek, nem érzem azt a mindenbe belefeszülést. Mindig megkérdezik, hogy honnan jöttünk. Kedvelik a magyarokat. Visszafelé veszünk párat a kedvenc joghurtunkból a Sainsbury-ben. Palacsintát sütök. Vagy bárányt. Este hazajön a párom, együtt vacsorázunk. Nézem az ablakból a város fényeit, szeretem a kilátást, bármeddig tudnám nézni. Ha a gyerek elaludt, még filmet nézünk. Belealszunk. Itthon vagyok.
(forrás: Pinterest)
