Kóstoló

Szeretek főzni. Szeretek enni. Szeretek új dolgokat kipróbálni. És néha szeretek visszatérni a hagyományos kedvencekhez. Készült már az itteni konyhában tipikus angol báránysült, marha steak fajitas, olasz paradicsomos tészta húsgolyókkal, kínai mogyorós csirke, indiai pisztáciás-currys csirke korma, murg markhani (indiai vajas csirke), meg krumplifőzelék fasírttal, palacsinta, lecsó és finomfőzelék is.

Még jó, hogy itt mindent lehet kapni, tényleg mindet, még azt is, amiről azt sem tudom, eszik e vagy isszák.
Mikor először jöttünk Londonba, azt hittem, itt majd mindent megtalálok, amit az otthoni üzletek polcain megszoktam (jó, nyilván tarhonyára meg pirosaranyra nem számítottam), plusz még lesz egy csomó más dolog, de alapvetően nem fog gondot okozni a bevásárlás. Aztán kiderült, hogy egy csomó dolog máshogy van, és egy bonyolultabb fogás hozzávalóit öt különböző boltból kell összevadászni. Mert ami nekünk egyértelmű, az itt nem biztos, hogy az. Amiken fennakadtam - alig ismerik a karalábét, a hatalmas zöldségpiacon egyetlen (kínai) árusnál lehet néha kapni, meg mostanában a török boltban, tárkonyt égen földön nem leltem, pedig itt aztán minden fűszer van a sumáktól a fekete hagymamagon át a nemistudommicsodáig, de tárkonyról még nem hallottak (egy héttel később találtam pár üveggel a nagy Sainsbury-ben), a paprika az itt a kaliforniai paprikát jelenti, és legnagyobb bánatomra a bacon őshazájában nincs egy gramm normális szalonna (mondjuk egy jó kis sült császár. Lilahagymával... jajj).

Az pedig tényleg igaz, hogy Anglia a készételek hazája, komplett ebédeket/vacsorákat (értsd hús, köret, szósz) lehet kapni dobozban, melegítésre készen. Rengeteg reszelt sajt van, és komoly kihívás egy egybe darab húst találni, ami nincs előre szeletelve, kockázva, marinálva. Konzerv leves, mikrós kaja, mirelit menüsor.

Mutatok pár jellemezően itteni élelmiszeripari terméket dolgot, amik az utóbbi időben megfordultak nálunk.

Creme Fraiche - az angol tejföl. Nem sokban különbözik, talán kicsit krémesebb, tejszínesebb, nem annyira savanyú, de gyakorlatilag egy hülyeség. Legutóbb krumplifőzelékbe került. Gyakran összekeverem a Double Cream-mel, ami viszont a tejszín.

Szeretem a nagy darab sótlan vajakat és cheddar sajtokat.
A képen egyébként a tökéletes sajtszósz összetevői. :)

Sajt rúd gyerekeknek - egy műszaki csoda, ugyanis SEMMILYEN íze nincs. Állagra meg olyan, mint egy keményebb gumicukor. Soha többet kategória.

Itt az a furcsa, ha dobozban van a tej.

Breadcrumbs - zsemlemorzsa, durvább szemű, mint a magyar, viszont én már otthon is ilyet használtam, mert ropogósabb panírt ad.

Szeletelt formakenyér. A hipermarketekben végtelen sorokban áll, de minden boltban van belőle többféle is. Először félve vettük, mert az otthoni toast kenyeret nagyon nem szeretjük, de ez sokkal jobb ízű és állagú annál. Hétvégén kirándulós szendvicskészítésre használom. A szombaton felbontott csomag szerdára penésztanyává alakul.

Sose gondoltam volna, hogy egyszer megtudom milyen ízű Peppa Malac. Híg, savanyú paradicsomleves ízű. Ha eddig nem utáltam volna eléggé ezt a bárgyú mesét, akkor ez a cucc mindenképpen elintézte. A formatészták csak rontják az élményt, mivel takony állagig szét vannak főzve. És az angol gyerekek ezen nőnek fel...

Tejberizs készítéshez vettem, apró szemű, szabálytalan alakú, mintha összetört rizsszemek lennének. Iszonyú sokáig kellett főzni, de azért csak tejberizs lett belőle.

Rizsnél egyébként csak Bulgurból van több féle. Én eddig azt hittem, hogy a bulgur az bulgur és pont, de kiderült, hogy van vagy húsz változata (méret, szín).

Azért lehet itt jó dolgokat is kapni, például napon szárított paradicsomot és friss lasagne tésztát. A Lidl-ben olasz hét van. Lassan egy hónapja.

Dupla akkora Philadelphia krémsajt, mint otthon!
Meg friss tészta. Meg újhagyma és borsó. Ennyi.

Cserepes saláta. Remek befektetés, mert kis ügyességgel újra kinő, nekem már három hete megvan, és mindig friss salátát tudok tenni a szendvicsbe.

Erős csapat. Harissza és Habanero.
Miért nem szólt nekem senki, hogy ez a paprika ennyire brutálisan csíp?

Ezeket még nem próbáltam ki.
Mondjuk a gránátalma öntetet még nem is tudom mire fogom felhasználni.

Megláttam, és megvettem, csak mert az van ráírva, hogy "Sütőpor" :p

Na ez egy rendes bevásárlás. :D
Kár, hogy a Paprika Store nagyon messze van tőlünk.

Hugh Grant és a valaha kék ajtó

"Ain't no sunshine when she's gone 
It's not warm when she's away 
Ain't no sunshine when she's gone 
And she always gone too long anytime she goes away"

Ain't No Sunshine - Bill Withers

Megvan a jelenet amikor Hugh Grant a Sztárom a párom-ban végigsétál a Potobello Road-on, miközben váltakoznak az évszakok? Eddig is nagy kedvenc volt ez a film, de így, hogy jártunk is ott, ahol az útikönyvárus William Thacker és a filmsztár Anna Scott egymásba szeretett, egészen más megnézni.

Rengeteg képet készítettem, szerintem még a National History Museum-ban sem csináltam ennyit. Igen, bizonyos szempontból a Portobello Road Market jobb, mint bármelyik múzeum.

Mi a Notting Hill Gate felől indultunk, a Portobello a Pembridge Road-ról nyílik. Első látásra semmi különös nincs itt, leszámítva a különböző színekre festett sorházakat. És az elképesztő tömeget, ami még esős hétvégéken is hömpölyög, kétséget sem hagyva afelől, hogy jó helyen járunk. Maga a piac csak az első kereszteződés (Chepstow Villas) után kezdődik.

Engem teljesen elvarázsolt a hely. A hangulata, a csillogása, ahogy megfér egymás mellett a különleges és a gagyi, a régi és a réginek látszó, ahogy a színek és az illatok keverednek. Imádtam.

Rengeteg szép dolgot láttam, és legszívesebben egy raklapnyi cuccal jöttem volna haza, de az árakat sajnos inkább a turistákra szabták. Szemfülesek és ráérősök azért találhatnak klassz dolgokat jó áron is. Mi például három nagyon szép kidolgozású játékautót vettünk 10 fontért. Cicomás ezüstneműk és porcelánok kedvelőinek kiváló terep, ezen kívül rengeteg az ékszer, táska, ruha, dísztárgy, könyv, de igazából szerintem nincs olyan, amit itt ne lehetne megtalálni.

Nem csak a piacos pultok, de a kétoldalt húzódó boltok is rengeteg kincset rejtenek, egymást érik az antikvitások, néha egy-egy ruhaüzlettel, (organikus, vegán) étteremmel, pubbal megszakítva.

A klasszikus zöldségpiac rész elég szegényes, és drágább is, mint máshol. Ugyanez igaz a streetfood-ra is, majdnem elájultam, mikor megláttam, hogy 4 fontot kérnek egyetlen darab nutellás palacsintáért. Ennyi pénzből én egy hadseregnek is elég palacsintát sütök. Enni amúgy sem könnyű itt, mivel a tömegben simán kiverik az ember kezéből a kaját, leülni, félreállni pedig nem igazán van hova. Azért aki megengedheti magának, az kóstolja meg a hagyományos sütiket, paella-t, bruschetta-t, vagy a házi alapanyagokból helyben sütött hamburgert.

A Portobello road meglehetősen hosszú, nem is bírtunk elmenni a végéig. Így is órákig bóklásztunk a különböző standok között, el is fáradtunk rendesen. Ami nem tetszett, az az árszint, a tömeg (ez nem egy gyerekbarát program), és néhány helyen nem szabad fényképezni - erre jobb esetben tábla, rosszabb esetben goromba árus hívja fel a figyelmet (ezt a jelenséget nem igazán tudom hova tenni, hiszen ez közismerten egy népszerű turistacélpont, akik érthetően szívesen fényképezkednek a híres piacon).

A filmből ismert kék ajtót hiába kerestük, nem találtuk - és ezzel nem voltunk egyedül. Mint utóbb olvastam, a ház a 280 Westbourn Park Road cím alatt található, bár ma már nem kék, hanem fekete az bejárata, mivel a film megjelenése után a házat eladták, az új tulajdonos pedig megelégelve a sok becsengető turistát, az ajtót leszereltette és elárvereztette.

A könyvesbolt sem található meg már, a belső tereket adó eredetileg is útikönyveket árusító The Travel Bookshop anyagi gondok miatt 2011 környékén bezárt, a filmben látható kirakat pedig valójában egy cipőbolt, ami a Potobello Road 142 szám alatt található.

További érdekességek ITT olvashatók.

Aki Londonban jár, mindenképpen látogasson el a Portobello Market-re egyszer. Vagy többször.