2015. augusztus 8., szombat

Ilyen nem volt - ilyen lesz

Talán. Vagy nem. De az sosem árt, ha van egy terv.

Szuper dolog babaszobát tervezni, megvalóstíhatjuk minden álmunk, vágyunk, miközben tuti biztos a siker, hiszen a jövendőbeli lakónak valójában teljesen mindegy, hogy van e macis bordűr, vagy tökéletesen passzol e az ágynemű a függönnyel.

Később már nem ilyen könnyű a dolgunk, az öntudattal együtt jönnek az olyan megjegyzések, mint "nem tetszik", "ez a szín ronda", "kizárt", "én azt a másikat akarom", és így tovább. Aztán ott van még Apa, aki tovább szítja a lázadást, ő inkább diszkólámpát venne, mert az olyan vicces.
Nem könnyű, és bizony én is belefutottam abba a hibába, hogy a saját elképzeléseimet raktam a tervekbe, mindent, amire én kislányként vágytam. Összeraktam, nézegettem, tetszett. Csak a gyerekem, az nem illett a képbe.

Első az inspiráció, mutatom, mi tetszene nekem.

Pasztell színek

Finom textilek

Az egyik kedvenc színkombinációm - arany és rózsaszín

Néhány karakteres bútor


Cuki dekoráció


Hangulatvilágítás

Mutatós tárolás a sok könyvnek

Must have - gömblámpasor

Bizony, ilyen kislány vagyok én, csillogós, rózsaszín királylány. Ja, csakhogy az én lányom meg nem ilyen.
Éreztem én ezt már az elején, úgyhogy igyekeztem visszavenni a habosbabosságból, és előtérbe helyezni a kék színt, mint Toncsi kedvencét, így született az alábbi terv.

 
Igen, én is pontosan látom  a problémákat. Az első, hogy a szőnyegek, és a fotel nem illik a szobába. Tudom én, de a berendezést nem a nulláról indítjuk, a meglévő dolgokra alapoztam, amikről tudtam, hogy nem lehet lecserélni, ilyen a fotel, ami a jelenlegi lakás tartozéka, és a két szőnyeg (mindkettő IKEA darab, lásd itt és itt), amik napi használatban vannak, nem kevés nyugodt percet szerezve Nekem.
A másik probléma, hogy ez nem egy 5 éves, kreatív, kicsit fiús érdeklődésű kislány szobája, hanem egy romantikus lelkületű tizenévesé.

Úgyhogy vettem egy nagy levegőt és megnyomtam az újratervezés gombot.

 
Mit szeret Ő?

A kék színt. A dínókat, vonatokat, repülőket, helikoptereket, autókat.  A Jégvarázs című mesét, abból is legfőképpen Elzát. Kedvenc játékai a LEGO, a favonat, műanyag dínó figurák, pici zsebkutyusok. Rengeteget rajzol, fest, vág, ragaszt, színez, bármi jöhet, ami kézműveskedés, kreatívkodás (ebből kapott az iskolában kimagasló értékelést egyébként). Elég sok könyve van, angol és magyar vegyesen, ezeket szívesen nézegeti (lassan olvassa is), főleg az természettudományos témájúakat. Szereti a csillagászatot, kiskora óta tudja sorban a naprendszer bolygóit. Imádja a természetet, minden állatot, legfőképp az afrikai szavannán élőket és a tengerieket. Felnőtt korában tűzoltó szeretne lenni, és hogy legyen egy saját farmja rengeteg háziállattal (tehén,csirke, ló). Jól állnak neki az élénk színek, de nem szereti a narancssárgát és a pirosat. Ebben mondjuk egyezik is az ízlésünk, ahogy mindketten szeretjük a csillogós dolgokat, és a vicces apróságokat.

Tehát legyen sokféle szín, de úgy, hogy ne vakuljunk bele, ne legyen ízléstelen, giccses. Arra építsünk, amit már megvettünk. Ágy (Toncsi emeletes ágyat akart, én meg nem, ez lett a kompromisszum) polc (az megvan, hogy ebből 2 darab 4-es elem olcsóbb, mint 1 darab 8-as elem?), falióra, lámpák, és hamarosan érkezik az íróasztal és szék (szigorúan tudományos alapon kiválasztva - minden széket többször is végigültünk).
Igen, ez így gyakorlatilag 100% IKEA, úgyhogy megrögzött ellenzők itt abba is hagyhatják az olvasást. Sajnos itt sem sokkal könnyebb normális kinézetű, megfizethető árú bútort találni.

Vannak tehát az alap darabok, mind fehér, mert nem a bútorokkal, hanem a kis színes kiegészítőkkel szeretnénk dekorálni - nameg a szétdobált játékokkal. Hogy ezt a semleges hátteret erősítsük, a fal is fehér lesz. Valahogy így.



 


Igen, azt hiszem, ez már sokkal inkább a helyes út. Saját képeket is mutatok egyszer, csak sikerüljön fotózásra is alkalmas rendet raknom, ami megmarad legalább 10 percig. Addig nézegessünk egy tutibiztosan kupimentes álom-képet.

Ilyen lesz. Vagy...


Képek forrása: Pinterest, IKEA

2015. június 19., péntek

Fúziós remekmű - Cajun paella

Cajun paella

Hozzávalók (3 személyre):
1 bögre hosszúszemű rizs,
3 csirkemell filé (vagyis 3 X fél csirkemell)
fél rúd száraz kolbász
Fél piros kaliforniai paprika
2 db angol zellerszár
fél vöröshagyma
egy póréhagyma fehér része
egy bögre zöldborsó
kis csokor friss petrezselyem
só, bors,
1 tk füstölt pirospaprika,
1 púpos tk őrölt római kömény,
1 kk fokhagymapor,
1 tk szárított coriander,
1 db egész fahéjrúd,
1 kk őrölt kömény,
1 ek olívaolaj,
fél liter alaplé




Elkészítés:
A kolbászt és a pórét nem túl vékony karikákra, a csirkemellet kockákra, a hagymát apróra, a zellert és a kaliforniai paprikát szeletekre vágjuk.
Egy nagyobb serpenyőben (azok a szerencsések, akiknek van paella serpenyőjük, azok abban) egy evőkanál olívaolajon megpirítjuk a kolbászkarikákat, hozzáadjuk a fűszereket, egy-két keverés után pedig a csirkét is. Nagy lángon pirítjuk, míg a hús színt nem kap, ekkor jöhet bele a vöröshagyma - keverés - zeller - keverés - paprika - keverés - póréhagyma is. Pár percig együtt pirítjuk, majd hozzáadjuk a megmosott, lecsepegtetett rizst. Ezt is pirítjuk kicsit, majd felöntjük az egészet az alaplével. Ha kell még sózzuk, borsozzuk.
Csak ritkán keverjük, ez nem risotto, nem kell piszkálni.
Ha a folyadék elfőtt, akkor sem kapcsoljuk le, hagyjuk, hogy a széleken a rizs egy kicsit lesüljön.
Bőven megszórjuk durvára vágott friss petrezselyemmel.

Fűszerezéshez használhatunk kész Cajun fűszerkeveréket is, én ezt most a törpe miatt nem tettem, mert ő nem eszi a csípőset. :)


2015. január 23., péntek

Elvesztett pillanatok

Az életben néha jókor vagyunk jó helyen, máskor meg rosszkor rossz helyen.
Az átlagos hétköznapok nyugalmának és boldogságának árát a tragikus pillanatokban fizetjük meg. Kamatostól.
A mozgás szabadságának gátat szab a pénz és a kötelességek. Néha meg egyszerűen az idő végessége.
Lemaradunk fontos, megismételhetetlen pillanatokról, mert nem tudunk ott lenni. Mert egy másik országban vagyunk.
Elveszítünk valamit, valakit, egy részt magunkból. Egy szál elszakad, ami a szülőhazánkhoz kötött, s kicsit kívülállóvá válunk a családi életünkben.
Nem tudunk segítség lenni a bajban, sem támasz a gyászban. A saját fájdalmunkkal pedig magunkra maradunk.
Nincs búcsúzás, pedig annyi mindent szerettem volna, kellett volna még mondani. Sajnálom, hogy nem tettem. Nem így akartam.
A pillanat elveszett, és én már csak magamban súgom: Szeretlek. Remélem tudod.



Egy héttel ezelőtt, egymástól függetlenül, de egyazon napon súlyos betegség következtében elveszettem a nagymamámat, és egyik nagybátyámat.
Nem tudom, mit kell ilyenkor mondani.
Bárcsak ott lehetnék, de nem tudok, higgyétek el, ez most nekem is nehéz. Nagyon nehéz.


(Kép forrása: femina.hu)