2014. március 27., csütörtök

Mind the gap!

... azaz sok pénzből is lehet rosszul csinálni.

Sokan, sok mindent írtak, és mondtak a londoni tömegközlekedésről, általában csupa jót, de az árnyoldalakról kevés szó esik. Néha azonban egyetlen buszos utazás elegendő lenne akár több Tékozló Homár bejegyzéshez - még jó, hogy itt nincs ilyen. Először is a jó hír: a kommunikáció működik - az utastájékoztatás alapvetően kielégítő. Aztán a járművek pontosak... már ami kötött pályán közlekedik. A rossz hír: kegyetlenül drága (a BKV-hoz képest), ellenőrök itt is vannak, csapatostul jönnek, és bliccelők is vannak, bár nagyságrendileg kevesebb, mint otthon.

Na de a híres londoni buszok...

Ma több vonalon is felújítási munkák zajlanak. A számomra legfontosabb egyik vonal (Overground: Highbury & Islington - West Croydon vagy Crystal Palace) nem közlekedik, pótlóbuszok szállítják az utasokat. Alig 25 percet vártam rá. Utána a majd 5 kilométeres utat meg is tettük mintegy 50 perc alatt - gyakorlatilag eseménytelenül. Külön bejegyzést érdemel a londoni felszíni közlekedés - és annak minden árnyoldala, de a magyarázat erre a rövidke utazásra egyszerű: Londonban lehetetlen autóval normálisan közlekedni. 3 vezetni nem tudó és két rosszul megszervezett kereszteződés megadugót tud okozni.

Croydoni látogatásomat követően 27 perc várakozás után feladtam, és a pótlóbusz helyett alternatív útvonalat választottam a városközpont (pontosabban New Cross) irányába. Gondoltam én, hogy a villamos milyen jó lesz Croydonból Beckenham Junction-ba, onnan meg bejövök London Bridge felé vonattal. A vonat ugyanis - egy-két kivételtől eltekintve - használható Oyster kártyával (azaz a helyi elektronikus jeggyel). Ha van travelcard-od (bérleted), akkor azzal ugyanúgy használod, mint a többi járművet. Ezek igen hasznos infók, mert az elején sem a travelcard-ról sem a vonatokról nem tudtam sokat. Úgyhogy vagyonokat költöttem jegyekre, meg felesleges órákat utazásra.

Londonról a legtöbben azt tudják, hogy zónákra van osztva. Ezek a zónák koncentrikus "gyűrűk" a városközponttól kifelé, meghatározzák a jegyek árát, és persze a bérletedét is. Például a heti bérlet 1-2 zónákra 31 font körül van, 1-3-ra 37, 1-5-re 52 font, de 3-5-re csak 26. Szóval nem árt, ha tervezel. Viszont ha bármelyik zónára van hetijegyed, akkor a város összes buszát és villamosát használhatod "ingyen".

Beckenham Junction-nál jött a meglepetés: pályafelújítás miatt nem közlekednek a vonatok London Bridge felé. Nem baj, London Victoria is jó lesz, onnan Victoria line, majd Northern line útvonalon eljutok Elephant & Caste-ig, és a 453-as busszal New Cross-ig.

A busz bő negyed órás várakozás után (8-12 percenként közlekedik hivatalosan) meg is érkezett. Felszállás után a következő megállónál a vezető az első ajtónál odacsukta a 3-4 éves gyereket úgy, hogy anyuka a gyerek kezét fogva még a busz mellett állt. Persze volt gyereksírás, üvöltözés, meg anyázás (akár otthon), de ennek a sztorinak itt vége - ez London. A következő megállónál elfelejtett megállni. Erről tanúskodott a hangos és mérges utasok kiabálása és a folyamatos és ismételt leszállásjelző nyomkodás. Ha valaki megnyomja a gombot a londoni buszon, akkor egy 'ping' hang hallható attól függetlenül, hogy valaki megnyomta-e már a gombot vagy nem. Ha azt hallod: ping-ping-ping-ping-ping-ping, "Hey driver, stop the bus" tudhatod, elfelejtettünk megállni. Nem példa nélkül való. Pár megállóval arrébb vezetőcsere, műszakváltás. Ilyenkor motor leáll "Please wait while the drivers change at this stop", 5 perc a megállóban, aztán folytatás.

Ennek köszönhetően, a 7-es busz a délutáni csúcsban kirándulójárat a mai állapothoz képest. Mint a heringek. Az itteni buszoknál csak első ajtós felszállás van, így viszont a vezető megcsinálhatja, hogy nem nyitja ki az első ajtót, ha szerinte nem fér fel több ember. Könnyen úgy járhatsz, hogy ott áll előtted az áhított busz, de felszállni nem tudsz. Az új vezetőnk meg is csinálta vagy három megállóban - bár megítélésem szerint azt az egy nőt azért fel lehetett volna engedni, aki az egyiknél egyedül állt. Szerencsétlen hiába dörömbölt az ajtón, azért továbbmentünk.

Ott egy busz! Hol? Ja, erről lemaradtál.
(forrás: dphotographer.co.uk)

Volt két-három eséskeltő elindulás és megállás, de aztán "eseménytelenül" megérkeztünk New Cross-hoz. Igazából ilyen egy tipikus londoni buszozás.

Amit tudni kell a dologról: ha jön a buszod, integess, akár egy taxinak, különben hiába állsz ott, nem fog megállni. A megálló tábla tájékoztató jellegű, lehet, hogy a busz 20 méterrel arrébb áll meg. Ha van esőbeálló, biztos lehetsz benne, hogy az első ajtó az esőebálló fala mögött lesz, úgyhogy a húsz centi széles padkán mászhatsz oda az ajtóig. Ha tele a busz, nem biztos, hogy kinyitják neked az ajtót. Ja és az emeleten nem ér állni, viszont kapaszkodj, ahogy tudsz, mert a budapesti BKV sofőrök, igazi úriemberek és finom vezetők az itteniekhez képest. A buszok koszosak, szemetesek. Ráadásul, minden 300 méteren megálló van. Könnyen előfordul, hogy a budapesti 173-as busszal megegyező hosszúságú (egyébként össze-vissza kanyargó) vonalnak akár 50 megállója is van.

Ja, bármilyen meglepő, a buszok itt is lerobbannak - napi rendszerességgel. Cserébe a következőre is veheted meg az alig 600 ft-os menetjegyet, mert az előzőn vett nem érvényes - hacsak nincs travelcard-od. A buszmenetrend pedig tájékoztató jellegűnek is alig-alig nevezhető. A buszoknak egyetlen előnye van a budapesti szolgáltatáshoz képest: éjszakai buszok szinte mindenhova mennek, és meglehetősen sűrűn.

Végállomás
(forrás: bbc.co.uk)

Aki otthon szidja a BKV buszos szolgáltatási színvonalát, élvezze az itteni buszozást egy hónapig, utána értékelni fogja azt is.

2014. március 20., csütörtök

Stílus

Érdekel a lakberendezés, több ilyen témájú oldalt, blogot, miegymást olvasok, Pinterest-en nézelődöm, igyekszem képben lenni.
Többször belefutottam már abba, hogy leszólták az "átlagmagyar" lakásokat, hosszan ecsetelték, mi mindent csinálunk rosszul, nincs stílusunk, zsúfolunk, színesre festjük a falakat, és még egy rendes hirdetést sem tudunk feladni, egy normális fotót sem vagyunk képesek készíteni. És jön a bezzeg. Bezzeg a svédek! Bezzeg az angolok! Nekik aztán a vérükben van.

A svédekről nem tudok nyilatkozni, lehet, hogy ott tényleg mindenki tökéletes tér- és szépérzékkel születik, de hogy az angoloknak botrány gusztustalan az ízlése, az is biztos. Tessék már megnézni az Eladhatatlanok című sorozatot! Vagy néhány ingatlanhirdetést!

Lássuk a legjellemzőbb hibákat, amiket az angolok elkövetnek, már ha nem stylist, vagy lakberendező rakta össze a helységeket. És tegyük hozzá, nem ugyanazok a pénzügyi keretek, és nem ugyanaz a választék áll rendelkezésre itt és ott.
Sok kép következik (a képek forrása: http://www.zoopla.co.uk/).

Imádják a rémes színű falakat:


És a mintás padlószőnyeget (ez a kettő ráadásul egy lakáson belül van):

 A bordót a lilával:

Egy lakás, két szoba:


 Itt sem szívesen főznék:


 All in:



Amikor pénz és ízlés nem jár együtt:




 Ezekre a csodás enteriőrökre nagyjából negyed óra alatt bukkantam, szóval nem kellett nagyon megerőltetnem magam a kereséssel. És akkor még szóba sem kerültek az olyan gyöngyszemek, mint a kád oldalára felfuttatott padlószőnyeg egy fürdőben, szétszórt vagy száradó ruhák, koszos tányérokkal és ételmaradékkal tarkított konyha, a kép közepére biggyesztett hatalmas fekete szemeteszsák... Mindezek a végtelen mennyiségű életlen mobilos kép között.

Persze lehet találni kellemesen berendezett otthonokat is.

Kifejezetten olcsónak számító kiadó lakás hálószobája Barking-ban:

 Kellemesen natúr:




A lakás itt annyira nem jön be, viszont nagyon odafigyeltek a fotókra:


Jópofa színes:


Hagyományos és modern minimál:


A végére hagytam a kedvencem. Maximum a névtáblát cserélném ki rajta. És ráadásul éppen Crystal Palace-nál található, kertes ház. Kívülről nem is gondolnánk, milyen remek belül:



Szóval minden csak ízlés kérdése. :)

2014. március 19., szerda

Szisztematikus lakáskergetés

Kell egy hááááz, lálálááá... de nekünk első körben csak egy kis lakás fér bele a keretünkbe.
 Nem ültünk ám a babérjainkon, keseregve, hogy de jó lenne egy saját (mármint bérelt), a hostel meg szálloda helyett, hanem belevágtunk a lakáskeresésbe.

Persze mindenkinek mások a szempontjai, elmondom, mi hogyan és mi alapján választottunk.
- Voltak preferált környékek, amik jobban tetszettek, például Crystal Palace, Croydon vagy Wembley-től kifelé. Belváros semmiképp.
- Legyen normális közlekedés a lakóhely és Peti munkahelye között.
- Gyerekbarát környék (park, játszótér, tisztaság) - itt esett ki például Lewisham.
- Vásárlási lehetőségek - itt esett ki Clapham, ami szép, de olyan "puccos".
- Ha lehet, legyen egy hálószoba. Kizárt az olyan icipici stúdió lakás, ahol az ágy vége már belelóg a hűtőbe, mégiscsak gyerekkel vagyunk.
- Legyen parkettás. Az angoloknak mániája a padlószőnyeg, jellemzően csúnya sötétkék, vagy bézs színben, esetleg valami szemgyilkos mintával. Nem csak a szobákba teszik, hanem közlekedőbe, lécsőre, de láttam már konyhában, sőt fürdőszobában is, ahol felfuttatták a kád oldalára, és még rátettek egy kádkilépőt is. Még a vonatok is szőnyegesek. Vicces na.
- Európai fürdőszoba. Az angoloknál hagyományosan külön rendszer a hideg és a meleg víz, ezért a mosdó két oldalán két külön csapból folyik. Nem is értem.
- Legyen benne hűtő és mosógép, de egyéb bútor inkább ne.
- Vihessük legalább a macskákat.
- Ja, és persze ne legyen túl drága. Kezdésnek az egy hónap bérleti díj mellé még egy - másfél hónapnyi kauciót ki kell fizetni, plusz ingatlanközvetítői díjat, ami elég változatosan alakul (függ a helytől, mérettől, beköltözők számától, stb.), de legalább 300 font.

Londonban rengeteg kiadó lakás van, pörgős az ingatlanpiac. Persze itt sem csak fekete vagy fehér a helyzet, rengeteg apró trükk és fortély van, amire oda kell figyelni.
A mi szisztémánk az volt, hogy én reggel végignéztem a frissen meghirdetett lakásokat, előválogattam.
Ezt a három ingatlanos oldalt használtam: Zoopla (http://www.zoopla.co.uk/), Rightmove (http://www.rightmove.co.uk/), PrimeLocation (http://www.primelocation.com/). Először a képeket néztem meg, aztán a térképet, végül elolvastam a leírást is. Fontos, hogy végigmenjünk a szöveges részen, mert sokszor belefutottam, hogy a lakásként meghirdetett ingatlan valójában csak szoba volt, megosztott közös helységekkel, vagy kikötés volt, hogy nem lehet háziállat, esetleg gyerek sem. Kiválogattam azokat, amik szerintem szóba jöhetnek, ezeknek a linkjeit pár szavas jellemzéssel átküldtem Petinek. Ő jobban ismeri a várost, így tovább tudta szűkíteni a kört. A potenciális jelölteket pedig felhívta.

Egy része persze már elkelt, mire egyáltalán eljutottunk a telefonig, de azért ez inkább a belső részeken lévő lakásokra, illetve szobákra igaz. A lakásokat szinte csak ingatlanügynökségek hirdetik, nem jellemző, hogy magánszemély adna fel hirdetést. Az ügynököknek szokott lenni kulcsa a lakáshoz, hogy rugalmas időbeosztásban tudják mutogatni, és ne fussunk bele a tulajba. Sajnos elég sok gond volt velük, többször előfordult, hogy lemondták, vagy módosították a megbeszélt időpontokat, késtek, stb. Ez főleg munkaidőben volt szívás, amikor Peti azért ment később, vagy jött el korábban, mert lakást nézett volna. Még szerencse, hogy rugalmas a munkaideje, és a főnöke is nagyon rendes.

De nem csak mi kerestünk, minket is kerestek. A Gumtree-n (http://www.gumtree.com/) feladtunk egy hirdetést, hogy lakást keresünk, ilyen és ilyen paraméterekkel három fős család számára. Jöttek is megkeresések, Crystal Palace-nál ajánlottak egy gyönyörű lakást például, csak sajnos a tulajdonos végül nem ért rá megmutatni (másik városban lakik, de a munkája miatt amúgy is el kellett utaznia).

Peti rengeteg hirdetést hívott fel, a végén már excel táblázatot kellett vezetni az aktuális állásról. Megnézni viszont csak párat sikerült. Volt szép lakás rossz helyen, patkányszagú jó helyen, nagyon pici, nagy de nem túl jó állapotú, szóval szinte minden.

Míg végül megtalálta azt, ami gyakorlatilag minden szempontunknak megfelel.

A nyertes :)

Most már csak a papírmunka van hátra, és persze kifizetni egy kisebb vagyont (ebből a pénzből itthon egy egész jó használt autót vehetnénk), de ha minden jól megy, hamarosan miénk a kulcs.

2014. március 18., kedd

Hárman kétfelé

Ez a legnehezebb része. A távkapcsolat rossz. Szerintem ezt nem kell magyaráznom.

Volt, aki bátran fejest ugrott az ismeretlenbe, eladta minden holmiját, hűtőt, tévét, bútort, és majdcsak lesz valahogy alapon felült egy repülőre. Bejött a dolog, és utólag nem bánta meg, de azért voltak necces pillanatok.

Túl a harmadik ikszen, egy gyerekkel (meg három cicával és egy kutyával) mi nem voltunk ilyen bátrak.
A nagy elhatározás megszületése után tehát leültünk és elkezdtünk tervezni. Bújtuk az internetet, elolvastunk mindent, amiben csak szerepelt az a szó, hogy Anglia, kérdeztünk azoktól, akik legalább egyszer már jártak ott. És számoltunk. Aztán újraszámoltunk.

És még így is nagyon kalandos négy hónapon vagyunk túl, sok dologra nem lehet a monitor előtt felkészülni, úgyhogy nekünk is jutottak rázós helyzetek. Főleg Petinek. Toncsinak és nekem alapvetően maradt a nyugis kis életünk.

A megoldás tehát az lett, hogy Peti Londonban, mi Magyarországon, utazgatunk ide-oda a WizzAir-rel - karácsonykor ő jött haza, februárban mi mentünk -, a köztes időkben meg marad a telefon és a skype.
És kell egy lakás.

Azért van abban valami bosszantó, hogy Peti Londonból az angol kártyájával olcsóbban hív, mint itthon mondjuk Budaörsről  magyar kártyával. Telefonszámhoz nem nehéz hozzájutni, nagyjából úgy osztogatják minden sarkon a simkártyákat, mint a cukorkát. A Lebara kifejezetten külföldi hívásokra specializálódott, Angliából Magyarországra a hívás díja percenként 1 penny (mai árfolyamon 3,7 huf) vezetékes telefonra, 3 penny mobilra. Sms-ben kaptam akciós ajánlatot, aminek keretében minden Magyarországra indított hívás 1 penny per perc. Hogy miből él meg a cég, nem értem.

Mikor leszünk újra együtt? Ezt ebben a pillanatban mi sem tudjuk. Szándék van, a többin még dolgozni kell.

2014. március 17., hétfő

Milyen az idő?

Nem véletlenül beszélnek az angolok előszeretettel az időjárásról. Annyira változó, hullámzó, nagy hőmérséklet különbségeket produkáló jelenség ez.

Mondjuk reggel kinézek az ablakon. Esik. Húsz percig. Aztán kisüt a Nap. Két órára. Beborul. Majd feltámad a szél. De kisüt a Nap. És még mindig csak dél van.

Sokadkézből hallott sztori, hogy kanadai turisták megkérdezték a szállodájuk recepcióján, hogy pár nap múlva milyen idő lesz. Mire a recepciós visszakérdezett, hogy hány órakor.

Ami szerintem tévhit, hogy Angliában folyton esik. Ha csak a mostani hétvégét vesszük alapul, amit üvöltő szél és szakadó eső jellemzett itthon, ragyogó napsütés és egyszál pólós idő Londonban, el lehet képzelni. Persze ennyiből nem lehet általánosítani, de összehasonlítva eddig idén szerintem ott volt több napsütéses óra.

A változékony idő miatt érdemes odafigyelni a réteges öltözködésre, mert elég könnyű megfázni. Nem véletlenül szipognak folyton a helyiek. A papírzsebkendőt nem annyira használják, ezen az elején megdöbbentem, aztán rájöttem, hogy ha mindenki rendesen fújná az orrát, az annyi zsepit igényelne, amihez már ki kellett volna vágni minden fájukat.
Tescoban vettem 10 darabos saját márkás papírzsepit, amin csak magyar, lengyel meg mittudomén még milyen felirat volt, angol viszont nem, azt hiszem ebből is látszik, hogy ki a célközönség.
Ha boltban zsebkendőt keresel, a 'tissues' mellett a 'kleenex' kifejezést is használják a legjellemzőbb márka után.


2014. március 16., vasárnap

Ahogy azt elképzeltem

"Hú, London csodás, szuper, nagyon klassz, imádom, a kedvenc helyem...!"
Mindenki áradozott, és lelkesedett, mindössze egyetlen ismerős ismerőséről hallottam, hogy hát neki nem jött be, de csak legyintettünk, biztosan defektes szegény.

Én valahogy így láttam magam előtt:
- minden szép (bármit is jelentsen ez),
- elegáns, nagy ívű terek jellemzik,
- rendezett és tiszta,
- mindenki mosolyogva jár-kel az utcákon,
- békés, nyugodt hanglatú.

Elég nyomasztó módon szakadt rám az első pár napban a felismerés, hogy ez a város sokféle, de kevéssé olyan, mint gondoltam.

Ami nem jelenti azt, hogy London ne lenne csodás, szuper és nagyon klassz. ;)

St. James park februárban

A sajtos kifli eset

Ami nem is kifli volt, hanem inkább zsömle, abból is a lapos, bumfordi fajta. Első próbálkozás volt, na.
Ellenben egy jó fotóval még a rosszul sikerült étel is eladható, a facebook-on pedig nincsenek titkok.

Valahogy így indult, a többi pedig már történelem.

Jobban megnézve, ez még csak nem is egy jó ételfotó