Mind the gap!

... azaz sok pénzből is lehet rosszul csinálni.

Sokan, sok mindent írtak, és mondtak a londoni tömegközlekedésről, általában csupa jót, de az árnyoldalakról kevés szó esik. Néha azonban egyetlen buszos utazás elegendő lenne akár több Tékozló Homár bejegyzéshez - még jó, hogy itt nincs ilyen. Először is a jó hír: a kommunikáció működik - az utastájékoztatás alapvetően kielégítő. Aztán a járművek pontosak... már ami kötött pályán közlekedik. A rossz hír: kegyetlenül drága (a BKV-hoz képest), ellenőrök itt is vannak, csapatostul jönnek, és bliccelők is vannak, bár nagyságrendileg kevesebb, mint otthon.

Na de a híres londoni buszok...

Ma több vonalon is felújítási munkák zajlanak. A számomra legfontosabb egyik vonal (Overground: Highbury & Islington - West Croydon vagy Crystal Palace) nem közlekedik, pótlóbuszok szállítják az utasokat. Alig 25 percet vártam rá. Utána a majd 5 kilométeres utat meg is tettük mintegy 50 perc alatt - gyakorlatilag eseménytelenül. Külön bejegyzést érdemel a londoni felszíni közlekedés - és annak minden árnyoldala, de a magyarázat erre a rövidke utazásra egyszerű: Londonban lehetetlen autóval normálisan közlekedni. 3 vezetni nem tudó és két rosszul megszervezett kereszteződés megadugót tud okozni.

Croydoni látogatásomat követően 27 perc várakozás után feladtam, és a pótlóbusz helyett alternatív útvonalat választottam a városközpont (pontosabban New Cross) irányába. Gondoltam én, hogy a villamos milyen jó lesz Croydonból Beckenham Junction-ba, onnan meg bejövök London Bridge felé vonattal. A vonat ugyanis - egy-két kivételtől eltekintve - használható Oyster kártyával (azaz a helyi elektronikus jeggyel). Ha van travelcard-od (bérleted), akkor azzal ugyanúgy használod, mint a többi járművet. Ezek igen hasznos infók, mert az elején sem a travelcard-ról sem a vonatokról nem tudtam sokat. Úgyhogy vagyonokat költöttem jegyekre, meg felesleges órákat utazásra.

Londonról a legtöbben azt tudják, hogy zónákra van osztva. Ezek a zónák koncentrikus "gyűrűk" a városközponttól kifelé, meghatározzák a jegyek árát, és persze a bérletedét is. Például a heti bérlet 1-2 zónákra 31 font körül van, 1-3-ra 37, 1-5-re 52 font, de 3-5-re csak 26. Szóval nem árt, ha tervezel. Viszont ha bármelyik zónára van hetijegyed, akkor a város összes buszát és villamosát használhatod "ingyen".

Beckenham Junction-nál jött a meglepetés: pályafelújítás miatt nem közlekednek a vonatok London Bridge felé. Nem baj, London Victoria is jó lesz, onnan Victoria line, majd Northern line útvonalon eljutok Elephant & Caste-ig, és a 453-as busszal New Cross-ig.

A busz bő negyed órás várakozás után (8-12 percenként közlekedik hivatalosan) meg is érkezett. Felszállás után a következő megállónál a vezető az első ajtónál odacsukta a 3-4 éves gyereket úgy, hogy anyuka a gyerek kezét fogva még a busz mellett állt. Persze volt gyereksírás, üvöltözés, meg anyázás (akár otthon), de ennek a sztorinak itt vége - ez London. A következő megállónál elfelejtett megállni. Erről tanúskodott a hangos és mérges utasok kiabálása és a folyamatos és ismételt leszállásjelző nyomkodás. Ha valaki megnyomja a gombot a londoni buszon, akkor egy 'ping' hang hallható attól függetlenül, hogy valaki megnyomta-e már a gombot vagy nem. Ha azt hallod: ping-ping-ping-ping-ping-ping, "Hey driver, stop the bus" tudhatod, elfelejtettünk megállni. Nem példa nélkül való. Pár megállóval arrébb vezetőcsere, műszakváltás. Ilyenkor motor leáll "Please wait while the drivers change at this stop", 5 perc a megállóban, aztán folytatás.

Ennek köszönhetően, a 7-es busz a délutáni csúcsban kirándulójárat a mai állapothoz képest. Mint a heringek. Az itteni buszoknál csak első ajtós felszállás van, így viszont a vezető megcsinálhatja, hogy nem nyitja ki az első ajtót, ha szerinte nem fér fel több ember. Könnyen úgy járhatsz, hogy ott áll előtted az áhított busz, de felszállni nem tudsz. Az új vezetőnk meg is csinálta vagy három megállóban - bár megítélésem szerint azt az egy nőt azért fel lehetett volna engedni, aki az egyiknél egyedül állt. Szerencsétlen hiába dörömbölt az ajtón, azért továbbmentünk.

Ott egy busz! Hol? Ja, erről lemaradtál.

(forrás: dphotographer.co.uk)

Volt két-három eséskeltő elindulás és megállás, de aztán "eseménytelenül" megérkeztünk New Cross-hoz. Igazából ilyen egy tipikus londoni buszozás.

Amit tudni kell a dologról: ha jön a buszod, integess, akár egy taxinak, különben hiába állsz ott, nem fog megállni. A megálló tábla tájékoztató jellegű, lehet, hogy a busz 20 méterrel arrébb áll meg. Ha van esőbeálló, biztos lehetsz benne, hogy az első ajtó az esőebálló fala mögött lesz, úgyhogy a húsz centi széles padkán mászhatsz oda az ajtóig. Ha tele a busz, nem biztos, hogy kinyitják neked az ajtót. Ja és az emeleten nem ér állni, viszont kapaszkodj, ahogy tudsz, mert a budapesti BKV sofőrök, igazi úriemberek és finom vezetők az itteniekhez képest. A buszok koszosak, szemetesek. Ráadásul, minden 300 méteren megálló van. Könnyen előfordul, hogy a budapesti 173-as busszal megegyező hosszúságú (egyébként össze-vissza kanyargó) vonalnak akár 50 megállója is van.

Ja, bármilyen meglepő, a buszok itt is lerobbannak - napi rendszerességgel. Cserébe a következőre is veheted meg az alig 600 ft-os menetjegyet, mert az előzőn vett nem érvényes - hacsak nincs travelcard-od. A buszmenetrend pedig tájékoztató jellegűnek is alig-alig nevezhető. A buszoknak egyetlen előnye van a budapesti szolgáltatáshoz képest: éjszakai buszok szinte mindenhova mennek, és meglehetősen sűrűn.

Végállomás
(forrás: bbc.co.uk)

Aki otthon szidja a BKV buszos szolgáltatási színvonalát, élvezze az itteni buszozást egy hónapig, utána értékelni fogja azt is.