2014. november 21., péntek

Gift Guides - Karácsonyi ajándékötletek képes gyűjteménye


Sikerült begyűjtenem pár Gift Gude-ot, és öszi-téli katalógust a különböző bevásárlóegységekben. Ezek ingyen elvihető katalógusok, amikben néhány csomagolási ötlettel, divattanáccsal és karácsonyi recepttel próbálják álcázni, hogy mennyi felesleges marhaságot akarnak ránk sózni.

Nem a "Mentsük meg a fákat" kampányt támogatják...

 Elsőként jöjjön a kedvencem - rendeld meg a karácsonyi menüt.
Teljes menüsort állíthatunk össze, vannak előételek, szárnyasok, halak, vadak, de még előre készített köretek és desszertek is. Végre vége az idegeskedésnek, és napokig konyhában rostokolásnak.

A hagyományos főétel - pulyka minden formában.

Aztán csak előkapjuk a desszertet a mirelitből.

Idén nálunk is piros-fehér lesz a karácsonyi dekor.

A karácsony mindenkié. :)

Ez jól mutatna egy szép nagy, ünnepien terített asztal közepén. Már ha lenne szép nagy asztalunk.

Ezek a vicces, színes díszek a gyerekkoromat juttatják eszembe.

Hogy erről mi jut eszembe? Brutál. :D

Ez ugyan nem igazán karácsonyi, de a tükör nagyon tetszik, ha lehetne kívánságlistám, ez biztos rajta lenne (meg egy ilyen kaliberű fürdőszoba is).

Erről a képről pedig a tálca-asztalkát kérném.

Erre tényleg kíváncsi leszek, vajon fog e itt esni a hó.

Idén nagyon menők az állatmintás textilek, dekorációk.

Azt hiszem 2014 állata a szarvas (vagy ez őz?).

A gyerekszekció következik. Ezek a kis kötények például nagyon helyesek.

Aztán jöhet a dobos torta meg a macaron...

Persze ehhez már saját konyha kell.

Kevésbé bevállalósaknak marad a mézeskalács ház építő készlet némi panelház utóérzettel.

Ó szép fenyőőő, ó jó fenyőőő...

A tökéletes összképhez már csak a csinos csomagolás hiányzik.

Finomságok. Meg krétatábla.

Ha unjuk a hagyományos karácsonyi vacsorákat, ehetünk kengurut vagy struccot is (az állítólag nagyon finom).

Mondjuk nem olcsó mulatság. Ha vendégeket is várunk, süssünk mégis inkább pulykát.

A MincePie a személyes kedvencem, főleg ha jó sok mazsola van benne.

Kellemes karácsonyi ünnepeket!

2014. november 20., csütörtök

Az egészség drága kincs

Murphy törvénye, hogy a gyerekek mindig a legalkalmatlanabb időpontot választják arra, hogy betegek legyenek.
Jó, ez így nyilván nem igaz, hiszen melyik gyerek akarna magától beteg lenni (mondjuk amelyiknek matek témazárója lesz), meg egyébként sem úgy megy az, de tény, hogy az egyik legrosszabb dolog, ha a gyerekünk beteg lesz.

Egy éppen zajló fülgyulladás (azt hiszem némi influenzával megtámogatva) okán gondoltam leírom, milyen tapasztalatokat szereztünk az egészségügyről eddig.

Az első vírustámadás még februárban érte Toncsit, magas láz, gyengeség, orrfolyás. Ez még a szállodázós időszakunkra esett, úgyhogy elsőként kértem a recepción, hogy a takarítóbrigád egy-két napig hanyagoljon minket, aztán magunkra csuktam az ajtót.
Felhívtam Petit, hogy hozzon lázmérőt - mert még az sem volt nálunk -, lázcsillapítót, orrcseppet.
Ez volt az első találkozásunk az angol gyógyszertárral, és még nagyon a magyar viszonyokhoz és árakhoz szokott mentalitással izgultunk a végösszegen. Peti kétszer kérdezett vissza, hogy biztosan jól érti e, és az egész cuccért csak két font negyven pennyt kell fizetni, de a legviccesebb az volt, hogy mikor kártyával akarta rendezni az összeget, szóltak, hogy azt csak 5 font felett lehet (kisebb üzletekben gyakori ez a szabály, de mondjuk egy Sainsbury's-ben akár egy font értékű vásárlást is lehet kártyával fizetni), nála meg nem volt készpénz, így simán rávágta, hogy akkor adjon még egy doboz paracetamolt. A gyógyszerész kicsit megilletődve közölte, hogy az 25 penny, így még mindig 3 font alatt van...

(Kép forrása: dailymail.co.uk)

A nyáron aztán bejelentkeztünk a háziorvoshoz. Ez terület alapon működik, vagyis mindenkinek nagyjából a hozzá legközelebb eső rendelőbe kell besétálni, és ott egy regisztrációs lapot kérni. Szükség volt az iratokra, születési anyakönyvi kivonatra, és papírra, ami igazolja, hogy a megadott címen lakunk - közüzemi számla, nekem pl az NI number levél volt. Toncsinak kérték a magyar oltási könyvét is. Mikor minden papírt beadtunk, kaptunk egy-egy kémcsövet (kivéve a gyerek), azzal az utasítással, hogy ha jön az NHS-től az sms, akkor kell kérni egy időpontot, és az időpontra kell pisimintával megjelenni. Hát aki azt a kémcsövet kitalálta, annak kívánom, hogy minden nap abba kelljen csurgatnia...

(Kép forrása: pathology.leedsth.nhs.uk)

A vizeletmintát a háziorvos lakmuszpapírral megvizsgálja ott a helyszínen, van vérnyomás, súly, magasság mérés, és mindenféle kérdések az életmóddal, kórelőzményekkel kapcsolatban. Ezzel meg is van a regisztráció a háziorvoshoz, és egyszersmint az egészségbiztosítási rendszerbe is.
Kaptunk még szép kék tájékoztató füzetet minden tudnivalóval - mikor hova kell fordulni, milyen elérhetőségek, stb., ezt azóta többször használtam is, szóval tényleg hasznos.
Az NHS - ahogy egyébként itt mindenki, az iskolától a boltokig - előszeretettel kommunikál sms-ben, kaptam például olyat, hogy kérjek időpontot a háziorvosnál Toncsinak beadatni az influenza elleni vakcinát (szándékosan nem védőoltást írok, mert itt nem szúrják a gyerekeket, orron át spray formájában kapják meg az ellenanyagot).

Murphy-re visszatérve tehát, Toncsi éppen azon a szombaton! betegedett le, mikor Petinek egy külön munka miatt egész napra el kellett mennie. Arra panaszkodott, hogy fáj a bal füle, aztán az arca, taknyos volt, némi hőemelkedéssel. Influenzára gyanakodtunk, ágynyugalom, sok tea, éjszakára nurofen. Hétfőn felhívtam a sulit, és szóltam, hogy nem megy, mert beteg (nem elég annyit mondani, hogy beteg, pontosan meg kell mondani, hogy mi a baja - lázas, köhög, eltört a keze, stb,, minden nap jelezni kell, hogy ma sem megy, de nem muszáj feltétlenül telefonon, lehet emailben is). Ezután felhívtam a háziorvosi rendelőt, hogy kérjek egy időpontot - nincs ám csak úgy utcáról beesés. Miután ismertettem a tüneteket, kedvesen leoltottak, hogy a tünetek alapján a gyerek elkapott valamit a suliban, ezzel az orvos úgysem tud mit kezdeni, csináljam amit eddig, és ha esetleg rosszabbul lesz, akkor másnap telefonáljak újra. Láss csodát, másnap délutánra tényleg rosszabbul lett, fel is hívtam hát újra a GP-t, hogy akkor ma még tudnak e fogadni, lévén, hogy épp az a nap van, amikor hosszabbított rendelési idővel vannak nyitva. Megint lepattantam, mondván aznapra már nem tudnak időpontot adni, esetleg próbálkozzak másnap reggel. Itt kezdtem feladni a háziorvossal való viaskodást, és úgy döntöttem, hogy elmegyünk a Walk-in Centre-be, ami egyfajta járóbeteg ellátó rendelő, ahova nem szükséges beutaló. Ugyan messzebb van, viszont nyolcig nyitva vannak. Sajnos a híresen jó londoni tömegközlekedés keresztbe tett, és még nyolcra sem értünk oda, cserébe viszont legalább a gyerek kicsit már jobban volt. Gondoltam adok még egy esélyt a GP-nek. Tehát szerda reggel újra telefont ragadtam, és sokadik próbálkozás után végre bejelentkező asszisztensnél foggal-körömmel kiharcoltam, hogy délelőttre kapjunk egy időpontot.
Innen már minden sima volt, úgy tűnik, csak bejutni nehéz - nem véletlenül van a rendelő falán több plakát is arról, hogy hova lehet még fordulni a háziorvoson kívül.

(Kép forrása: aspullsurgery.co.uk)

Pontosak voltunk, de még így is várnunk kellett felháborító 10 percet (:p), mire a doktornő behívott. Elmondtam a tüneteket, hogy szerintem nem influenza, hanem fülgyulladás, ő pedig lázat mért egy szupergyors fülhőmérővel, és belenézett Toncsi mindkét fülébe. Ő is úgy látta, hogy ez gyulladás, nyomtatott egy antibiotikum receptet, elmondta a tennivalókat, és már kész is voltunk, kb. 5 perc alatt.

Örültem, hogy kaptunk gyógyszert, bár alapvetően nem szeretem az antibiotikumot, és ha lehet, a végsőkig kerülöm, de volt már szerencsém pár fülgyulladáshoz, mindenképpen el akartam kerülni, hogy szívni, szúrni, fúrni, ütni, vágni, gyömöszölni kelljen. Amennyire eddig láttam, az angolok alapvetően nem szívesen adnak gyereknek gyógyszert, nemhogy antibiotikumot, hanem semmit, még egy nyamvadt orrcseppért is küzdeni kell, gondolom ide is begyűrűzött az amerikai típusú félelem az orvosi perektől, így inkább nem nyúlnak gyerekhez, amíg nem muszáj, 'hátha meggyógyulnak maguktól a kis vasgyúrók' alapon.

(Kép forrása: drugchannels.net)

Hazafelé útba is ejtettük az egyik gyógyszertárat, felkészülve mindenre, ami egy antibiotikum kiváltásával jár - úgy rémlett, otthon az ilyesmiért kemény ezreseket kellett fizetni.
Átnyújtottam a cetlinket (ugye tudjuk, angolul volt, tehát cetli... ;p), mondták, hogy kicsit várni kell, úgyhogy leültünk - mert van kanapé -, meg nézelődtünk kicsit, majd mikor szólítottak, átvettem a csomagot, meghallgattam az instrukciókat, meg valami papírt is aláírtam, amivel regisztrált vásárlóként nem kell visszamennem a dokihoz, ha esetleg idő előtt elfogyna a cucc, csak telefonálni, és mehetek érte, szóval fogtam a kis bezacskózott gyógyszert, elköszöntem és elindultam kifelé, amikor két lépés után leesett, hogy valami nem stimmel.
Nem fizettem!
Visszaléptem tehát a pulthoz, hogy tisztázzam magam, mielőtt lopással vádolnának, és megkérdeztem, hogy fizetni úgy mégis nem kellett volna e esetleg... A kedves gyógyszertáros hölgy némileg lenéző fejjel - "jaj te hülye, hát még ezt sem tudod" - meglobogtatta az orrom előtt a receptet, aminek a hátulján az első pont az volt, hogy Ingyenes - 16 év alattiaknak (meg még egy csomó mindenkinek, hosszú volt a lista).
Ingyen. Gyógyszer.

(Kép forrása: mirror.co.uk)

Én meg csak néztem ki a fejemből, az állam a padlón, mint amikor a Tesco mellett parkoló rendőrautót láttam, amiben nem ült senki, a közelében sem volt senki, de járt a motorja.