A Heathrow busszal, a Paddington pályaudvarról vonattal, vagy a Piccadilly line undergrounddal érhető el. A metró - ami egyébként kb. fele részben a föld felett megy - oyster card-dal is igénybe vehető, még éppen a 6-os zóna határán belül megy el, a vonatokra viszont jegyet kell venni. Mi a Victoria állomáson szálltunk fel az undergroudra. Figyelni kell, hogy külön metró jár az 1-2-3 és 5 terminálra, és egy másik, ami a 4 és 1-2-3 termináloknál áll meg. Mi először a négyesre mentünk.
Hatalmas "Arrivals" felirat a 4-es terminál érkezési, végtelen számú checkin pult az indulási oldalán
Kívülről nem igazán látni semmit az épületből, mert mindenhol utak, parkolóházak, és mindenféle kiszolgálóépületek vannak ránőve, de biztosan van olyan pont, ahonnan kívülről is szép látványt nyújt. A terminálok egyenként s hatalmasak, mindegyik egy külön kis város. Jellemző, hogy megjelenésükben is eltérnek egymástól, mindegyiknek más a stílusa, hangulata - már amennyire hangulatról lehet beszélni egy repülőtér esetében. A négyes terminálról metróval menünk át az 1-2-3-ra, bár kicsit megijedtünk, mikor több percnyi robogás után sem akart megállni a szerelvény: És mikor kanyarodott?? Az első három terminál egy közös megállóból nyílik, a liftekhez vezető alagutakban mozgó járdák gyorsítják meg a haladást.
Az 1-es és a 2-es terminál mozgó járdái
A kettes terminált nemrég újították fel / építették át, modern, letisztult, elegáns, és innen tudtunk legjobban rálátni a repülőkre. Nekem ez a rész tetszett a legjobban.
A falon hatalmas tábla - persze brit zászló minta-, rajta ABC sorrendben azok nevei, akik a terminál építésében részt vettek. Nem volt könnyű, de azért több magyart is találtunk.
Miután bejártuk a 4-es, 1-es és 2-es termináélokat, többre nem is maradt energiánk, pedig állítólag kilátóterasz (és Gordon Ramsay étterme) az ötösön van.
Visszafelé bementünk Acton Town-ba. Peti nosztalgikus hangulatban sétálgatott, mivel itt töltötte első angliai hetét.
Nagyon éhesek voltunk, a főutcán sorakozó egységek közül végül a Woody grill éttermet választottuk, mert több szabad asztalt is láttunk, és nem tűnt elszálltan drágának (nem úgy, mint kicsit arrébb a horvát étterem).
Itt sem kellett nagyon törni magunkat az angol nyelvvel, mivel a pincérlány, aki a bejáratnál fogadott minket, szintén magyar volt. Egyetemista, a nyári szünetre jött a Londonban élő testvéreihez, három napja érkezett. Azt hiszem egyetlen másik vendég sem kapott ilyen kitüntető figyelmet, egyébként pedig az étel is remek volt. Bár ez a képen nem látszik, de mindenből kis! adagot kértünk. :)
Bárány, bárány, csirke :)
Mivel időközben elkezdett esni az eső, úgy döntöttünk, hogy busszal megyünk tovább, a szemközti megállóban fel is ugrottunk a Hammersmith felé menő 266-os buszra. Toncsi persze az emeleten akart utazni, amilyen mázlista, még a legelső üléssor is szabad volt. Pár száz méter után tűnt fel, hogy mintha a kicsivel mögöttünk ülő pár magyarul beszélne. Igen, magyarok. Az út hátralévő részében jót dumáltunk, külön jól esett, hogy "normális magyarok"-nak találtak minket.
Szerintem jó kis nap volt, bár őszintén szólva nem igazán éreztem, hogy épp Londonban vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése