Hugh Grant és a valaha kék ajtó

"Ain't no sunshine when she's gone 
It's not warm when she's away 
Ain't no sunshine when she's gone 
And she always gone too long anytime she goes away"

Ain't No Sunshine - Bill Withers

Megvan a jelenet amikor Hugh Grant a Sztárom a párom-ban végigsétál a Potobello Road-on, miközben váltakoznak az évszakok? Eddig is nagy kedvenc volt ez a film, de így, hogy jártunk is ott, ahol az útikönyvárus William Thacker és a filmsztár Anna Scott egymásba szeretett, egészen más megnézni.

Rengeteg képet készítettem, szerintem még a National History Museum-ban sem csináltam ennyit. Igen, bizonyos szempontból a Portobello Road Market jobb, mint bármelyik múzeum.

Mi a Notting Hill Gate felől indultunk, a Portobello a Pembridge Road-ról nyílik. Első látásra semmi különös nincs itt, leszámítva a különböző színekre festett sorházakat. És az elképesztő tömeget, ami még esős hétvégéken is hömpölyög, kétséget sem hagyva afelől, hogy jó helyen járunk. Maga a piac csak az első kereszteződés (Chepstow Villas) után kezdődik.

Engem teljesen elvarázsolt a hely. A hangulata, a csillogása, ahogy megfér egymás mellett a különleges és a gagyi, a régi és a réginek látszó, ahogy a színek és az illatok keverednek. Imádtam.

Rengeteg szép dolgot láttam, és legszívesebben egy raklapnyi cuccal jöttem volna haza, de az árakat sajnos inkább a turistákra szabták. Szemfülesek és ráérősök azért találhatnak klassz dolgokat jó áron is. Mi például három nagyon szép kidolgozású játékautót vettünk 10 fontért. Cicomás ezüstneműk és porcelánok kedvelőinek kiváló terep, ezen kívül rengeteg az ékszer, táska, ruha, dísztárgy, könyv, de igazából szerintem nincs olyan, amit itt ne lehetne megtalálni.

Nem csak a piacos pultok, de a kétoldalt húzódó boltok is rengeteg kincset rejtenek, egymást érik az antikvitások, néha egy-egy ruhaüzlettel, (organikus, vegán) étteremmel, pubbal megszakítva.

A klasszikus zöldségpiac rész elég szegényes, és drágább is, mint máshol. Ugyanez igaz a streetfood-ra is, majdnem elájultam, mikor megláttam, hogy 4 fontot kérnek egyetlen darab nutellás palacsintáért. Ennyi pénzből én egy hadseregnek is elég palacsintát sütök. Enni amúgy sem könnyű itt, mivel a tömegben simán kiverik az ember kezéből a kaját, leülni, félreállni pedig nem igazán van hova. Azért aki megengedheti magának, az kóstolja meg a hagyományos sütiket, paella-t, bruschetta-t, vagy a házi alapanyagokból helyben sütött hamburgert.

A Portobello road meglehetősen hosszú, nem is bírtunk elmenni a végéig. Így is órákig bóklásztunk a különböző standok között, el is fáradtunk rendesen. Ami nem tetszett, az az árszint, a tömeg (ez nem egy gyerekbarát program), és néhány helyen nem szabad fényképezni - erre jobb esetben tábla, rosszabb esetben goromba árus hívja fel a figyelmet (ezt a jelenséget nem igazán tudom hova tenni, hiszen ez közismerten egy népszerű turistacélpont, akik érthetően szívesen fényképezkednek a híres piacon).

A filmből ismert kék ajtót hiába kerestük, nem találtuk - és ezzel nem voltunk egyedül. Mint utóbb olvastam, a ház a 280 Westbourn Park Road cím alatt található, bár ma már nem kék, hanem fekete az bejárata, mivel a film megjelenése után a házat eladták, az új tulajdonos pedig megelégelve a sok becsengető turistát, az ajtót leszereltette és elárvereztette.

A könyvesbolt sem található meg már, a belső tereket adó eredetileg is útikönyveket árusító The Travel Bookshop anyagi gondok miatt 2011 környékén bezárt, a filmben látható kirakat pedig valójában egy cipőbolt, ami a Potobello Road 142 szám alatt található.

További érdekességek ITT olvashatók.

Aki Londonban jár, mindenképpen látogasson el a Portobello Market-re egyszer. Vagy többször.