Csicseriborsó krémleves - krém nélkül

Úgy kezdődött, hogy palacsintát terveztem ebédre, és ehhez kerestem valami jó kis levest, amihez nem kell sok hozzávaló, és talán még a gyerek is megeszi (összesen kétféle levest hajlandó megenni, anyukám húslevesét,meg a paradicsomlevest betűtésztával, de ezek most nem jöhettek szóba).

Hosszasan böngésztem az interneten fellelhető recepteket. Tojásleves egyszerű, de azt Toncsi utálja, a sajtlevesre kategorikusan nemet mondott, a gulyáslevest meg én szavaztam le, mert egy húsmentes napot szerettem volna.

Végül belefutottam Rita konyháján egy Csicseriborsó krémleves chorizoval receptbe,ami elég jónak tűnt, szerencsére itt a Lidl-ben mindig lehet chorizot kapni (bár valószínűleg nem a legfinomabb fajtát), csicseriborsót meg aztán bárhol a környéken - a sok arab lakos miatt.

És mikor nekiálltam a levesnek, akkor jött a felismerés, hogy nekem itt nincs botmixerem, úgyhogy nem tudok krémlevest csinálni. Pedig nagyon szeretem a krémleveseket.
Tehát kicsit átvariáltam a receptet úgy, hogy pürésítés nélkül is élvezhető legyen, és kicsit változtattam a fűszerezésen.

Íme tehát az én Csicseriborsó leves verzióm:

Hozzávalók:
1/2 póréhagyma
1 ek vaj (sózatlan) + 1 ek olívaolaj
1 konzerv csicseriborsó
500 lm alaplé
2-4 gerezd fokhagyma
1/2 lime leve
1 dl tejszín (joghurt még jobb lehet)
1 nagyobb, vagy 2 kisebb sárgarépa
só, bors, római kömény
10-20 dkg chorizo kolbász

A vékony karikákra vágott póréhagymát a vaj és olaj keverékén dinszteltem, szórtam rá egy csipet sót is, hogy ne piruljon meg.
Hozzáadtam a megtisztított, kockára (vagy mi az, amikor negyedelve van, aztán feldarabolva) vágott sárgarépát, kicsit ezzel is pirítottam, majd jöhetett bele az átöblített csicseriborsó. Sóztam, borsoztam, és szórtam rá római köményt (bőven, mert megborult a kezem, de nem bántam, mert imádom).
Addig főztem,míg nagyjából megpuhult minden, ekkor jött bele az apróra vágott fokhagyma. Mikor minden puha lett, hozzáöntöttem a lime levét, és a tejszínt (legközelebb kipróbálom joghurttal, egészségesebb, és szerintem jól illene ide az a pici savanykásság), az egészet még egyszer összeforraltam.
A kolbászt a répához hasonlóan vágtam fel, előbb karikáztam (kb. 1 cm vastagra),majd a karikákat negyedeltem, serpenyőben zsírjára sütöttem. Tálalásnál ez került a leves tetejére.

Kár, hogy Toncsi végül nem ette meg, mert "Túl csípős lett a kolbásztól", (nem is). :D