Ünnepről ünnepre

Olvastam egy posztot a Határátkelőn, ami az amerikai 'Homecoming' hagyományáról szól. Ez egy általában egy hetes iskolai rendezvénysorozat, ami több programból áll, és az iskolai közösséghez tartozásukat ünneplik ilyenkor. Érdekes olvasmány volt egy olyan tradícióról, ami nálunk ismeretlen (nem az összetartozás érzésére gondolok).

Ma van Halloween, vagy szebben All Hallows' Eve.
Bár legtöbben csak a sütőtökfaragással, és a csokit kéregető jelmezes gyerekek hadával azonosítják ezt az angolszász eseményt, a valóságban sokkal közelebb áll a mi Halottak napjánkhoz, mint ahogy látszik. Főleg, ha tudjuk, hogy Halloween-t nevezik All Saints' Eve-nek is, magyarul Mindenszentek éjszakája - és máris megérkeztünk a magyar ünnepkörbe.
Mindkét ország hagyománya ugyanarra az eredetre nyúlik vissza, és jelentésében is megegyezik. Míg Magyarországon gyertyát gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére, addig Angliában a töklámpások világító fénye képviseli az eltávozott lelkeket.

(Kép forrása: kblog.co.uk)

(Kép forrása: iszolnok.hu)

Míg az angol területeken Halloween jelentős esemény, amit igyekeznek a lehető legpompásabban megünnepelni (rengeteg dekorációval, édességekkel, jelmezekkel - itt nem ciki a felnőtteknek is beöltözni, sőt, rengeteg ilyen partit tartanak), addig nálunk ez csak pár éve jelent meg, és sokak szemében egyfajta "nyugat majmolás".

(Kép forrása: standard.co.uk)

Hogy mennyire kétoldalú a Halloween megítélése Magyarországon, azt jól mutatják a megelőző napokban, hetekben a Facebookon megjelenő fotók, képek, kiírások.
Egyrészt sokan - amennyire látom, főleg akiknél van kisgyerek - szívesen állnak neki a tökfaragásnak, és már-már verseny szinten igyekeznek minél egyedibb, kreatívabb figurákat létrehozni.
A másik oldalon pedig sokasodnak az elutasító megjegyzések, miszerint "Magyarországon Mindenszentek van, nem Halloween".

Nyilván nem egyezhet mindenki ízlése, de évről évre rácsodálkozom, hogy egyes embereknek miért fáj az, ami a másiknak esetleg örömet okoz. Miért baj, ha valaki tököt farag - ami egyébként remek móka, és egy közös pozitív családi élmény -, és miért kell ezért megszólni?

Ki dönti el, hogy melyik a jó ünnep és melyik a rossz? És ki mondja meg, hogy egy adott személy, vagy egy család ebből melyiket ünnepelheti meg?

(Kép forrása: noiportal.hu)

(Kép forrása: i24news.tv)

Mi van azokkal akik egy alapvetően keresztény országban (mondjuk Magyarországon) nem keresztény családban élnek? Akiknek más ünnepeik, hagyományaik vannak? Zsidók, muzulmánok, buddhisták, hinduk, és még sorolhatnám... ők mind ünnepeljék a karácsonyt meg a húsvétot, vagy költözzenek el?  És mi van az ateistákkal, nekik marad a március 15. meg az augusztus 20. és kész?

(Kép forrása: konfuciuszintezet.hu)

(Kép forrása: telegraph.co.uk)

Miért egyszerűbb egy bántó mondattal elintézni egy szokást (amit mellesleg a világ lakosságának elég jelentős része tart), mint megismerni, és elfogadni?
Nem kell mindenkinek töklámpást faragni, sem műpókhálókkal borítani a lakást, ha nem érzi tőle jól magát, igen, elég lehet csak meggyújtani egy gyertyát, vagy kimenni fél órára a temetőbe. De lehet, hogy még ennyit sem kell tenni, talán az is elég, ha az elvesztett szeretteinkre gondolva magunkban, csendesen azt mondjuk - Hiányzol. Ahogy kedvesnek lenni sem csak karácsonykor kell, úgy azt gondolom, akit valóban szerettünk, arra gyakran gondolunk, és emlékezünk, mindenki a maga módján.
Lehet az Mindenszentek vagy Halloween, karácsony vagy hanuka, szilveszter vagy kínai holdújév, hogy ki milyen hagyományokat tart, az az ő személyes magánügye.
Mert az ünnep attól ünnep, hogy örömet okoz.