Egy másik országba költözni nem is annyira könnyű, és nem csak azért, mert macerás a papírmunka, vagy hogy újra meg kell venni egy háztartásnyi cuccot. A legnehezebb azokkal a dolgokkal megbékélni - mást tenni úgysem lehet -, amiket sem pénzzel, sem máshogy nem tudunk pótolni.
Én, aki egyébként épp abban az időszakomban voltam / vagyok, mikor nem érzem itt jól magam, és vágyom az újdonságot, szóval én most honvágyat érzek. És elbizonytalanodtam.
Olvastam valahol, hogy a külföldi élet minden előnyével egyetemben tudomásul kell venni, hogy innentől csak magunkra számíthatunk. És ez nagyon igaz, de most meginogtam, elég erősek leszünk e egyedül.
Nekem eddig könnyű volt, és bizonyos szempontból kényelmes. Ingáztam a két ország között, abban a tudatban, hogy mindig ott a másik. De ez mostantól nincs, semmi kiskapu, biztonsági háló.
Megint egy utolsó nap, egy hét őrült hajsza után nincs más hátra, mint összepakolni. Begyömöszölni az életünket két sporttáskába. De csak téblábolok, nem megy. Legszívesebben mindent vinnék, az elmúlt 30 évet, mint egy "otthon" konzervet.
Extra nehezítésként ma húslevest csinált anyukám ebédre. A legjobb dolog a világon anyu húslevese!
Mennyi minden fog hiányozni! Mennyi mindenki...
* St. Hubertus reklám szövege
Kitartás! Igaz, lesznek még hullámvölgyek. Nekem még 2,5 év után is előjön néha, hogy otthon milyen lehetne, de rájövök, hogy itt jobban érzem magam.
VálaszTörlésIgen, azt hiszem elég megnézni egy híradót, és máris megnyugszunk, hogy jó helyen vagyunk. :/
Törlés