2014. április 9., szerda

Állati nagy probléma

Lépjünk ki egy kicsit a rózsaszín felhőből. Mert a Londonba költözés nem csak öröm, móka és kacagás. Sok nehézség és megoldandó feladat adódik az úton. Itt is, és még Magyarországon is.
Ebből a legnagyobb fejtörő a háziállataink elhelyezése. Három cica, egy kutya, és egy veréb.

Először a tök őszinte rész. Igen, gondoltam már azt, hogy ha nem lennének az állatok, most mennyivel egyszerűbb lenne az életünk. Igen, nagyon rossz, hogy miattuk utazgatunk oda-vissza, miattuk vagyunk szétszakítva, ami főleg lelkileg, de nem mellékesen pénzügyileg sem jó.
De ki a fene gondolta kilenc éve, hogy egyszer egy új országban kezdünk új életet?! Mindegy most már, ebből kell kihozni,amit lehet. Mert szeretjük a háziállatainkat, és a lehető legjobbat akarjuk nekik. És persze szeretnénk, ha továbbra is velünk, mellettünk lehetnének, mert nekünk ez így természetes, főképp Toncsinak, aki el sem tudja képzelni, hogy létezik élet Teo, Titta, Pindurka és Liza nélkül.
Nem mennek utcára, menhelyre, állatotthonba, kizárt, viszont valami megoldás kell.

Badárt könnyen kipipáltuk, mivel a gondozása nem egy hatalmas macera, ezért ő a szüleimnél marad.

Macskák. Hárman vannak, szobabcicák. A lakáskeresésnél szempontként szerepeltek, tehát csak olyan ingatlan jöhetett szóba, amiben nincs szőnyeg, és persze ahova engedik őket. Ezzel a lakással szerencsénk volt, egy négyzetcenti szőnyeg sincs, és azonnal rábólintottak a macskákra. 50 négyzetméter + terasz elég lesz, laktunk már kis panelban velük, ott is szerettek kijárni az erkélyre.
Hogy hogyan és mikor jutnak ide, az még igényel némi szervezést. Végig kell menniük a kötelező orvosi körön, kapnak útlevelet, eddig oké. De hogy jönnek ide? Állatfutár kizárva (4 nap az út), repülő cargo kizárva (állatkínzás). Legkézenfekvőbb az autó lenne, beférnek mind egyszerre, egy nap az út, végig velünk lehetnek. Csakhogy ezt a távot valakinek le kell vezetnie, és nem vagyok teljesen biztos benne, hogy nekünk ez most menne. Egy napra bezárva egy kocsiba három macskával - akik közül kettő utálja az autót - és egy gyerekkel. Agyhalált vizionálok.
Marad a British Airways, ahol elvileg van lehetőség kisállat szállításra az utastérben, szerintem mindenki számára ez lenne a legkényelmesebb, és mellesleg a legolcsóbb megoldás, viszont ennek a pontos mikéntjéről még utána kell kérdezni a légitársaságnál.

Végül a legfájóbb pont. Liza. Mert őt most biztosan nem tudjuk idehozni. Ebbe a lakásba nem. Nem is szabad, nem is lenne megfelelő neki. Jó lett volna házat bérelni, hátul kis kerttel, de a pénzügyi lehetőségeink ezt most még nem engedik meg.
Többen ajánlottak szakembereket, akik panzióztatnak. Rövid távon ez jó megoldás, de nem fél-egy évre, márpedig ennél előbb biztosan nem tudjuk megoldani a kihozatalát. Kiszámoltam, hogy napi a 2000 forintos árral, amit kérnek, havi 60-62 ezer forintért (jelen árfolyamon kb. 170 font) vigyáznak nekem a kutyára, ami megintcsak a 'nem igazán fér bele' kategória. Bárcsak lenne valaki, egy jótündér,  aki ért a kutyákhoz (az allergiája miatt folyamatos kezelést igényel, krémezni kell a szemét), van kertje, és ennél jutányosabb áron tudná hosszú távra vállalni Liza felügyeltét! Vagy bilibe lóg a kezem?

Ellenállhatatlan őLizasága

1 megjegyzés:

  1. Ti is szenvedn fogtok de a kutya nagyon. Elhagyjátok. Szörnyű de másrészről meg megértem. Ötlet nincs rá.

    VálaszTörlés