Mikor még nem ismertük az itteni viszonyokat, kétféle véleményt hallottunk. Az egyik a volt, hogy jaj, Angliában- és azon belül is Londonban különösen - minden borzasztó drága. A másik meg az volt, hogy ott sokkal olcsóbban lehet vásárolni, mint a magyar üzletekben. Mi az igazság? Egy kicsit mindkettő, de leginkább egyik sem.
Kezdjük a lakással, mint alapköltséggel, ami minden hónapban fix, ez nekünk 815 font. Ebből a pénzből Magyarországon a Rózsadombon is szép lakást lehetne bérelni, mondjuk valami ilyet: Kiadó tégla építésű lakás
De egy pici stúdió lakás vagy egy normálisabb szoba ára is 500-550 font körül mozog, határ a csillagos ég. Erre jön még a Council Tax, amiről fogalmam sincs mennyi, de tartalmazza a szemétszállítás díját. Plusz a számlák, villany, gáz, víz, internet, tévé (de az nekünk nincs).
Berendezni sem könnyű egyik napról a másikra, mert az új bútorok ára elég húzós, nem véletlen a sok second hand meg outlet bútorbolt.
Ha nem akarunk mindig csak itt kuksolni, vagy dolgozni kell menni, kell Travelcard, egy főre 1-3 zónára 38 font egy hétre, 1-5 zónára (Croydon már ötös zóna) 53 font / hét. Travelcard-dal minden busz és villamos járat igénybe vehető, akár zónán kívül is.
Miután letudtuk a kötelező köröket, jöhet végre a shopping. Mindenki nyüzsög, mindenki vásárol, ha tíz karjuk volna, akkor is mindről bevásárlószatyor lógna. Talán épp ez az, amitől itt működik a dolog - a pénz folyamatos áramlása. Választék, verseny, minőség.
Az élelmiszer árakban kisebb-nagyobb különbségek vannak, péksütemény, a hús, a tej kicsit drágább, mint otthon, cserébe a zöldség-gyümölcs, az olaj, a konzervek, édességek olcsóbbak. Összességében nagyjából ugyanannyiból lehet kihozni a család étkezését, mint Magyarországon. Már amennyiben nem iszik senki alkoholt, mert az itt elég drága (ezért szeretnek az angol fiatalok Budapesten bulizni, mert kevés pénzből jól be lehet rúgni).
Ami érdekes, hogy a nálunk egzotikumnak számító termékek, mint például a bulgur, koriander, tahini, a nemzetközi konyhák speciális alapanyagai, itt nem kerülnek többe, mint a hagyományos angol hozzávalók (amit egyébként úgy kell vadászni, mivel a környékünkön szerintem több az arab, mint az angol, arab - és török - boltból három is van 100 méteren belül), vagy legalábbis nem akkora a különbség, mint otthon.
Mondok egy példát. A csirkecomb kilója 2,5 font, a marhahúsé 4 font, a bárányé 6 font. Tehát nem akkora luxus néha bárányt enni.
Egy csokor petrezselyem 79 penny. Elsőre soknak tűnik, de ha megnézzük, hogy mekkora csokor, már nem is olyan rossz ez az ár.
Persze nem kell mindig főzni, el is lehet menni, vagy rendelni ételt. Pizza kb. 10 font (mérettől, feltéttől, cégtől függően), kifőzdében kebabbal, hamburgerrel, rántott csirkével viszont már 2 fontért teletömhetjük magunkat, és ebben az árban már benne van a nagy adag sültkrumpli (chips), meg általában valamilyen kis dobozos üdítő is.
Nagy és finom szendvics a Pret-ből kb 3 font, egy hatalmas, finom, meleg Pasty a Victorián 4 font.
Az éttermek viszont drágák, de aki megteheti, mindenképpen próbálja ki, főleg ha igazi fish&chipset, vagy más hagyományos angol ételt szeretne megkóstolni.
Ruhában, cipőben is ki lehet fogni jókat, elképesztő a választék, és itt is igaz, hogy nincs akkora különbség az egyszerű és a luxus termékek között. Argos-ból Emma Bunton (korábban a Spice Girls egyik énekesnője) póló 2 font, Next-ből kislány nyári ruha 20 font, a Westfield-ben Valentino gyerekruha 100 font. Ez nem azt jelenti, hogy minden gyerek Valentinoban nyomja a játszótéren, de itt nem divat a turkáló. Pontosabban én még egyet sem láttam.
Ami szerintem sokkal olcsóbb, mint otthon, az a kozmetikumok és tisztítószerek köre. A "nagy" márkák (pl. mosogatószerből a Fairy) mellett minden üzletláncnak van saját márkás verziója, ami átszámítva párszáz forintos, ámde jó minőségű terméket jelent. Dove tusfürdő 1 font, Colgate fogkrém 1 font, Sainsbury saját márkás hipoallergén gyerekfürdető 1 font, nagy tégelyes Sudocrem 3,5-4 font. És még hosszan sorolhatnám, az öblítőtől a mosószeren át a vécétisztítóig mindennek alacsonyabb az ára. Azt már csak halkan jegyzem meg (tudományos bizonyítékom nincs rá), hogy szerintem ezek a mosó- és tisztítószerek jobb hatásfokúak, mint a Magyarországon kaphatók.
Mosogatószerek, amikből tényleg egy csepp is elég
Ahogy mondani szokás, itt sincs kolbászból a kerítés, és a 800 fontos minimálbérből nem lehet könnyű az élet, de akinek normális munkája van, vagy ketten keresnek a családban, annak azért nehéz éhen halnia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése