Kerékpárt lehet szállítani erre a célra való táskában, vagy nejlonba (nylon, ha úgy jobban tetszik) csomagolva. A kerékpárszállító táskák ára úgy 30 ezer körül kezdődik, százezerért már egész jók vannak. Még szerencse, győzött a műanyag. Kerekek leszerelve, kormány keresztbefordítva, pedálok levéve, minden egyben a zsákban.
Kicsit tartottam a szállítástól, ismerve a diszkont légitársaságok általános mentalitását, és a csomagrakodók - különösen a Lutonban lévők - csomagkezelési szokásait, de pozitívan csalódtam. A Wizzair semmibe nem kötött bele, mindössze a keréknyomást kellett leengedni (ezt elfelejtettem). Lutonban a biciklit külön kaptam meg, míg a csomagom a szokásos gumiszalagon jött, a biciklit a csomagrakodók külön hozták egy másik ajtónál. És csodák csodájára a bicikli mindenféle sérülés nélkül megérkezett. Még a repülőtéri vasútállomáson összeraktam a biciklit - tolni könnyebb, mint cipelni.
Mostanában, ha csak tehetem, biciklivel megyek szinte mindenhova - például dolgozni. A Croydon-Shoreditch távolság reggel körülbelül egy óra, este több. Croydon magasabban van, mint a belváros, így reggel sok lejtő és kevés emelkedő van, haza viszont sok az emelkedő, kevés a lejtő, én meg nem vagyok egy Miguel Indurain.
Biciklivel jön rá az ember, hogy a különböző katasztrófa és ismeretterjesztő filmek mennyire leegyszerűsítik a világot. London egyáltalán nem egy lapos valami. Croydon és Shoreditch szintkülönbsége 420 láb körül van, ami méterben is több, mint 100, és akkor még nem is beszéltünk a különböző hegyekről: Denmark Hill, Tulse Hill, Herne Hill, vagy az előttünk magasodó Crystal Palace. Szóval ha Londont teljesen el akarjuk árasztani, alig 200-300 méterrel kell megnövelni a tengerszintet.
Városban vagy autók között biciklizni egyáltalán nem veszélytelen - sehol a világon, így itt sem. Viszont a veszély és annak szintje mindenhol eltér. Londonban nagyon sokan használnak biciklit. Egyáltalán nem lehetetlen, hogy egy-egy piros lámpánál 10-15 biciklis várja a zöldet egy kupacban.
(forrás: twenga.co.uk)
És a helyiek erre rendesen fel is vannak készülve. A kerékpárosok gyakorlatilag sehonnan nincsenek kitiltva, ha a bicikli összehajtható, szinte bárhol szállítható, egyébként járműveken csak itt-ott, és főleg hétvégén lehet szállítani (buszon például nem).
(forrás: london-underground.blogspot.com)
Az autósok és a vezetők felkészültek a kerékpárosokra - ennyi biciklisnél ez nem is lehetne másképpen -, közöttük, velük biciklizni egyáltalán nem félelmetes. Nekem konfliktusom két hét alatt csak két kisebb volt, de hülyék mindenhol vannak - egyik se volt brit.
Nagyon sok a kerékpárosoknak kijelölt sáv, járdaszakasz, bár azért aki azt a kerékpársávot megcsinálta Brixton és Elephant & Castle között, na az biciklizzen rajta esőben. Szép kék anyaggal van bevonva, ami csak egy kicsit emlékeztet a jégre, ha vizes legalább annyira csúszik is.
(forrás: autovezetes.network.hu)
Általában az utak állapota közepesen csapnivaló. Sok a gödör, a kisebb kátyú, csatornafedél és hasonlók, de azért nem katasztrófa. Az igazi veszélyt közlekedés közben a többi biciklis jelenti. Sajnos egy elég komoly hányad ész nélkül közlekedik, ezzel a frászt hozza a többi kerékpárosra és az autósokra egyaránt. Le merem fogadni, hogy egyiknek sincs jogosítványa.
Ezek a kamikaze biciklisták képesek kerülni balról, miközben közted és a járdaszegély között mindössze 30-40 cm van. És mindeközben egy másik jobbról, a kettőtök között levő távolság meg erősen a nulla felé tart. Így ha csak egy picit is kitérsz, máris ott az esés. Ezek azok a biciklisek, akik fittyet hánynak a buszok és teherautók bal hátulján levő matricára: "Cyclists, stay back". Bele nem gondol, hogy ott a vezető jó eséllyel semmit nem lát belőle. Talán ezek miatt találni Londonszerte jó pár fehér biciklit kilakatolva az út szélére, virágokkal körberakva.
(forrás: theguardian.com)
Viszont ha ésszel közlekedsz, félelem és különösebb gond nélkül használható a kerékpár. Rájössz, hogy London nagy, de azért nem hatalmas. Rájössz, hogy nem lapos, sőt elenyésző a vízszintes szakaszok száma. És rájössz, hogy mennyire emberközeli, mennyi arca van, mennyire más és más utcáról utcára.
Biciklit itt is lopnak (ahogy tudom, nem keveset - van miből), ez a hely a tolvajkergetők mennyországa, szóval lakattal készülni kell. Nem elég csak a biciklit lelakatolni, részegységekben is lopják - kerék, ülés, lámpák. Viszont van működő kerékpárkölcsönző rendszer (aka BuBi) nagyon sok állomással és még több kerékpárral.
Gyakorlott autóvezetőként a közlekedés egyáltalán nem bonyolult, bár egy-két nap kell, mire az ember megszokja a baloldali közlekedést, de utána természetes. Sokkal természetesebb ez biciklivel az úton, mint gyalogosként a zebránál - az most se megy.
Londonban biciklizni jó. Az elmúlt két hétben körülbelül négyszáz kilométert tettem meg. És már most van egy csomó olyan hely, ahova valószínűleg gyalog vagy autóval sosem jutok el, biciklivel viszont felfedeztem. Találtam parkot, játszóteret, patakot, csendes utcákat, London újabb és újabb arcait.
(forrás: cyclesights.blogspot.com)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése